Eltevő uborka növekedése és hozama különböző talajnedvességi körülmények között

Esőt kizáró fóliasátor alatt savanyításra termesztett uborkát akkor öntöztek, amikor a 20 cm mélységű talaj vízpotenciálja elérte a −150, −300 vagy −600 hPa értéket. A −150 hPa kezelés kb. 1,7–2,3-szor annyi vizet használt, mint a legszárazabb küszöb, a −300 hPa pedig kb. 1,5–1,7-szer annyit. Az első két évben nem volt szignifikáns terméskülönbség; 2003-ban a −150 és −300 hPa kezelés szignifikánsan többet adott, mint a −600 hPa, miközben a termésminőség minden kezelésben jó maradt. A finn talaj- és üzemi körülmények között a szerzők −150 és −300 hPa közötti tenziométeres indítást javasoltak—ezt inkább szenzorvezérelt öntözés bizonyítékaként, nem univerzális küszöbként érdemes olvasni.

Közepes átvihetőség: a biológiai vagy műszaki mechanizmus és a döntési logika hasznos a szlovén termelésben, de a pontos dózist, küszöböt, időzítést, gépbeállítást, hőmérsékletet vagy eltarthatóságot helyben kell kalibrálni.

A Kumer 1687 számára e bizonyíték legvédhetőbb felhasználása saját táblákon, tételeken és hűtőlánc-adatokon tesztelendő hipotézis és mérési keret. Egy publikált eredmény csak helyi validálás után válhat termelési szabállyá.