A lombhőmérséklet és a hőstressz nő a magas léghőmérséklet és vízstressz együttes hatására, öntözéssel pedig csökken – modellezési elemzés

A mechanisztikus modell a lomb energiaegyensúlyát kapcsolja a talaj–növény vízszállításhoz, és búzára paraméterezték. Jó vízellátásnál a lomb hőmérséklete többnyire követte a levegőét; amikor a modellben a talaj vízpotenciálja kb. −0,14 MPa-nál negatívabbá vált, a további száradás gyors lombhőmérséklet-emelkedést okozott. Kb. −0,62 MPa-nál a modellezett lomb akár mintegy 10 °C-kal is melegebb lehetett a levegőnél. Az öntözés a párologtatás fenntartásával hűtött, de nagyon magas levegő-hőmérsékleten sokszor nem tartotta a lombot a károsodási küszöb alatt, és a hűtési előny a háttérhőmérséklet növekedésével csökkent. Ezek a paraméterezett modell kimenetei, nem zöldségöntözési küszöbök.

Koncepcionális átvihetőség: a tanulmány a mechanizmus és a rendszertervezés szempontjából értékes, de a növény, modell vagy kísérleti rendszer jelentősen eltér a Kumer termelésétől. Arra használható, hogy mit érdemes mérni és tesztelni, nem a számok közvetlen átvételére.

A Kumer 1687 számára e bizonyíték legvédhetőbb felhasználása saját táblákon, tételeken és hűtőlánc-adatokon tesztelendő hipotézis és mérési keret. Egy publikált eredmény csak helyi validálás után válhat termelési szabállyá.